ONNAN TUDOM

onnan tudom, hogy szeretlek
hogy nincs ember, kit ne szeretnék
mélyebben, mint azelőtt


2024. április 21., Budapest

VIRÁG-LÉT

a nappal éppoly gyorsan múlik, mint az éj

ahogy egyetlen egy éj sem tart örökké

sem örök sötétség, sem örök fényár

nem részei ennek a világnak

légy egy piciny szirma a virágnak

mely eltáncolja a nap s az éj

szüntelen egymást követő táncát

se sötéthez, se fényhez ne ragaszkodj

légy könnyed, mint a kehely, mely felnyílik a napnak

s lecsukódik az éjszaka sötétje előtt

ne vágyj örökké tündökölni

és ne kapaszkodj elmúlásaidba

engedd lehűlni, engedd felmelegedni mellkasod

nappal és éj lélegzetvételnyi váltakozásában

tiszteld mindig, amelyik energia éppen magába fogadott

2024. április 14., Budapest

NÉZ

kereszt(em?)ül


2024. április 7., Budapest

A TISZTA TUDAT PONTJÁN

ha tekinteted ott áll
a tiszta tudat pontján
nincsen, mi késztessen
ítéletre téged

nem mindenki talál
kulcsot az emberléthez

vannak, kik a halál
kapujában élnek
mindent kockáztatva
semmitől sem félnek

pont te ne tudnád, mily
mostoha az élet
annak, akit megmar
egy viperafészek

hogy gondolnál bárkit
hibáztathatónak
te is kegyeleted rovod
az éppen haldoklónak

halld bár az ítélet
csalogató hangját
belül szólni benned
ne hidd csalárd szavát

kápráztató szemed
előtt bármi állhat
tudd, valamit elfed
ne tévesszen látszat

hisz levetetted önként
az emberi törvényt
tekinteted ott áll
a tiszta tudat pontján

innen másként látszik
mindenki jelleme
ez a szem tebenned
az Igazság Szelleme


2024. március 30., Budapest

NEM LESZEK TÖBBÉ

ahol kell, ott felhúzom a falat
nem leszek többé az a finom falat
nem leszek többé gyöngy disznó szádban
legtisztább dallam részeges nótádban
hol belém áradtál, ott már gát van
a látható és láthatatlan világban
nem számít, régen hogy kívántam
s a szívemet mennyire kitártam
most már más van. a próbát kiálltam
hol feküdtem, ott végre felálltam
hol te voltál, ott magamra találtam


2024. március 28., Budapest

HAZAHÍVÓ HANG

gyere, gyere haza
eltévedt vándor
távoli tájakon
a cipőd elvásott
a lábad lejártad

messziszállt falevél
pihenj meg, időzz el
lombodkoronád alatt
hol gyengéd szelek járnak
és nem ver kemény eső

emlékezz, hol erednek
vastag gyökereid
e mélyen a föld alól
éltető forrásból
táplálhatod magad

érezd, hogy szövődik
millió gombafonál
a talpad alá-fölé
észrevétlenül
és hangtalanul

itt van az a táj
ahol finoman
a füledbe súg
és altatót duruzsolva
simogat a szellő

hol a napsugárból
erőt meríthetsz
hol az árnyékoddal
játékos, könnyed
táncra perdülsz

és felajánlhatod
ölelő karjaid ágait
örök költöző
és fészekrakó
szabad madaraknak

gyere vissza, vándor
a messzi tájakról
hol sebessé tört lábad
hol megbicsaklott
bokád, szíved, erőd

gyere ki a tükörteremből
de gyere ki a kongó
sziklabarlangból is
egyik se otthonod
egyik se vár

térj haza
te vagy a
mózeskosár


2024. február 21., Budapest

ROMOK ALATT

ha nincsen szó
mi hosszan tartható
a múltad után nyúlnál
de nincs kapaszkodó
hirtelen kilökődve
a hideg világűrbe
hol nincs fogódzkodó
az anyag sötét csendje
puha melegét elvesztette
kívül köröskörül
csak pusztulat éled
van-e még másik oldala
eztán az emberlétnek

egyszer megszült anyád
most neked kell magad
ha nem itt akarsz elrohadni
a romok alatt


2024. február 18., Budapest

MAGAD VAGY

halld a hangod
mint harangot
szent a neved
vezesd kezed
lásd a fényed
éld a lényed
és feléled
tündöklésed

bár magad vagy
te magad vagy
az otthona
s istenanyja
önmagadnak


2024. február 17., Budapest

EGYEDÜL

Egyedül
mint a csillagok
melyek a legsötétebb égen
ragyognak legfényesebben
s a legnagyobb magányban
láthatóak a legtisztábban

Egyedül
mint a világítótorony
mely reményt ad és utat mutat
hitevesztett hajótörötteknek
de ő maga nem mozdul
és más fényekhez sosem kerül közel

Egyedül
mint a fáklyahordozó
ki az ösvényt mindig maga vágja
senkit sem követve
senkit sem bevárva
talpaival mindig új tájakat járva

Egyedül
mint a gyertya lángja
a virrasztás legszebb pillanatain át
születések és halálok kapujában
őrzőként világolva Egyedül végül e szikrányi szentségből a Teremtőhöz át- és átkacsintva
tudván, hogy nemsokára elfogy a kanóc s akkor ő lesz soron, hogy e földi létből általlépjen a túlvilágra


2024. február 17., Budapest

NÉMÁN

hitem utolsó bástyája te voltál
az alakod már nem kíséri égisz
némán csak haldokolsz bennem
és némán haldoklom veled én is

2024. február 11., Budapest