Mereven nézek most is magam elé
Mert arcod immár hiába kutatom
Már nem is várlak fáradt testem mellé
Megrettennék Tőled, s úttalan utakon
Kóvályognánk, egymásra nem találva
Kőfal választ már el, túl messzi mentél
Kemény kínok közt vártam a Halálra
Kevés vagy feledni, mit velem tettél
Eredj hát! Látod, lassan elcsitulnak
Emberi érzéseim. Ne jöjj mától
Engedd, hogy szabad legyek, szabaduljak
Emléked visszatérő fájdalmától
2000. augusztus 8., Kerecsend
(14 évesen)
