szélnek adom szívem hangját
hisz akkora öröm jár át
azt hittem, hogy ilyen nincsen
s megszületik a szívemben
szerelemmé lényegülés
lélekszintű egyesülés
egész lényem elveszejtem
gyönyörködő szerelemben
úgy érintem arcod, mintha
kezeimben szíved volna
egy igazi nőhöz híven
tágra nyitom teljes szívem
nem szóban és nem írásban
csodálatos megnyílásban
egész lényem Neked éljen
határtalan szerelemben
odaadó jelenlétben
sebezhető teljességben
adom magam mindenkinek
Teneked is és bárkinek
hőn hiszem, hogy aki kapja
a világnak tovább adja
egész lényem megrengetem
e rengeteg szerelemben
meghívlak a szívszentélybe
jöjj velem e szép, szent éjbe
szívben hordott álmaidat
soha remélt vágyaidat
közös térbe kiteheted
és gyönyörben megélheted
egész lényünk vibrál ebben
a hatalmas szerelemben
elcsitulhatsz a karomban
átölelő nyugalomban
oszd meg velem lágy sóhajod
s tovatűnik minden bajod
ne csak arcod, lelked lássam
szabadszívű áramlásban
egész lényed lángban égjen
gyönyörteli szerelemben
összebújunk lágy fészekben
hogy megnyíljunk szíveinkben
nem bírunk a hormonokkal
szívből jövő mosolyokkal
figyelve még hűn befelé
elindulunk egymás felé
egész lényünk nyílik ebben
a tárgytalan szerelemben
külvilágtól függetlenül
éber tudat elszenderül
így áradva, parttalanul
igaz lényünk megnyilvánul
szerepek és arcok nélkül
minden lélek megélénkül
egész lényünk árad ebben
a vágytalan szerelemben
megérkezünk hát egymásba
mélyen ható megnyugvásba
nincs börtön és nincs kötődés
csak jelenben feltöltődés
önzetlen és tiszta adás
s örömteli befogadás
egész lényünk fürdik ebben
a pillanat-szerelemben
2015. január 10., Budapest
