soha, soha, soha nem lesz anyukám
nekem már soha nem lesz
elvesztettem
még mielőtt megszülettem,
még mielőtt megfogantam volna
de azzal a kibaszott válóperrel aztán végleg
hányszor kívántam, hogy bárcsak elváltál volna
hogy érezhessem, milyenek lettünk volna akkor
csak te és én, csak mi ketten
akkor lettél-e volna
most előmásztam az alól a fedél alól
ami alá betemettél, mert mindig ő volt a fontos
de még mindig hangnélküli,
de még mindig láthatatlan,
még mindig érinthetetlen vagyok
2018. november 11. Reading, UK
2018-11-11
2018-05-17
TANÍTS MEG
taníts meg kilincset venni a kezembe
ajtót, ablakot bátran nyitni-csukni
odabent leültetni azt, aki belép
s a jót, a jót tűrni, tűrni, tűrni
2018. május 17., Berlin
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)