ha bármit adhatnék,
időt adnék neked
időt, hogy élővé
színezhesd életed
időt, hogy magaddal
végre találkozhass
időt, hogy a nappal
szabadon álmodhass
hogy tekintetembe
mélyen megérkezhess
szíved kamráiban
lüktetve remeghess
időt elmerengni
szabad vágyaidon
pegazuson ülni,
szállni szélszárnyakon
időt, ami lassan,
ólomlábon pereg
hogy láthassam, ahogy
szempillád megremeg
időt, hogy érezhesd
ereidben a vért
hogy pulzál és dobban
szíved csókjaimért
ha bármit adhatnék,
időt adnék neked
hogy pergő perceit
ne kelljen féltened
időt, hogy dönthessél
saját óráidról
s ne féljél az idő
sötét csapdáitól
időt adnék neked
hogy néha eltölthesd
nálam az éjjeled
áldást adnék minden
elhangzó imádra
csipkerózsa-álmot
szórnék a világra
megdermedne minden
körös-körülöttünk
hogy ne kelljen máris
újra elköszönnünk
élők csak mi volnánk,
semmi sem sürgetne
végtelen csoda-szót
súgnál a fülembe
örökké ringana
sohamúló táncunk
megtörténne minden,
mire mindig vágytunk
2023. december 9., Budapest
