AZ ANGYAL, AKI ÖRÖKKÉ NEVETETT

Megcsókolt egy angyalka
S velem jött az álmomba

Álombeli arcot hord
És sugárzó szeme volt

Megérintett, elbűvölt
Ó, hogy csodáltam én őt

S váratlan pillanatban
Eltűnt a pirkadatban

Kék homályban és ködben
Táncolt a messzeségben

Visszanézett távolból
Arcán ott ült a mosoly

Mindenkit megigézett
S ők nevetve ránéztek

Én csak sírtam utána
Mint megszeppent bogárka

Meghalt? Erről nem tudok
Válasz elől elfutok

De sohasem feledem
Halálomig szeretem


1999. november 27., Gyál
(14 évesen)

TÉL

Fehér lepedő

Alszik a mező

Fáznak a nyuszik

Szállnak a puszik

Szunnyad az élet

Szeretet éled

1999. november 27., Gyál

(14 évesen)

A PILLE

Vége lett már az éjnek
Egy csöpp pille felébredt
Fellebbenti szárnyait
Véghez viszi vágyait
Virágnektárt nyalogat
Tekintetet csalogat
Mindenki reá vágyik
De ő nem választ senkit
Elszáll messze, magasra
Kék fényt szór a tavaszra
Bár hamar tovarepült
Míg itt volt, minden derült


1999. november 26., Gyál
(14 évesen)

JÉG ÉS TŰZ

Kit jég fagyaszt, és tűz éget
Az érti meg az életet
Ki átélt már sok csalódást
Szerelmet, forrót és csodást
Az tudja, milyen most élni
Egyre várni és remélni

Én már tudom, mi az élet
Bármikor jöhet ítélet
Nem tehetsz ellene semmit
Megmenteni itt már nincs mit
Ha kihűlt, vagy ha elsuhant
Borítsa inkább csöndes hant


1999. november 25., Gyál
(14 évesen)

SZERETNÉK ANGYAL LENNI

Úgy szeretnék angyal lenni

Páracseppet hörpölgetni

Szivárványra felrepülni

Habcsomókon elterülni

Úgy szeretnék angyal lenni

Felhők között elaludni

A gondokat elkerülni

S szép álmokkal szenderülni

Úgy szeretnék angyal lenni

A világot megismerni

Magas hegyek fölé szállni

Ködös messzeségbe látni

Úgy szeretnék angyal lenni

A lelkekbe belelátni

Kisgyermeket vigasztalni

Álmára csendben vigyázni

Úgy szeretnék angyal lenni

Mindenkinek reményt adni

Emberekből megszületni

Soha-soha meg nem halni

De ha angyal nem lehetek

Legalább úgy viselkedek

Higgyék rólam, hogy az vagyok

Angyal, ki szívükben ragyog

1999. november 25., Gyál

(14 évesen)