Megcsókolt egy angyalka
S velem jött az álmomba
Álombeli arcot hord
És sugárzó szeme volt
Megérintett, elbűvölt
Ó, hogy csodáltam én őt
S váratlan pillanatban
Eltűnt a pirkadatban
Kék homályban és ködben
Táncolt a messzeségben
Visszanézett távolból
Arcán ott ült a mosoly
Mindenkit megigézett
S ők nevetve ránéztek
Én csak sírtam utána
Mint megszeppent bogárka
Meghalt? Erről nem tudok
Válasz elől elfutok
De sohasem feledem
Halálomig szeretem
1999. november 27., Gyál
(14 évesen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése