ADJATOK

Adjatok ételt, mert éhezem!

Adjatok bakót, mert vétkezem!

Adjatok szemet, mert vak vagyok!

Adjatok békét, ha lázadok.

2002. január 27., Gyál
(16 évesen)

TÖMEGSÍR

Fogmosás minden étek után.
Agymosás minden vétek után.
De a vadul józanító csontok...!
Mint mondatok végére a pontok.


2002. január 14., Gyál
(16 évesen)

DÉMON A POKOLBÓL

Ördögi démon a pokolból, ki

Feltört, s újra meg újra előtör

És széttépi tested-lelked

Felszakít minden sebet és kokaint fecskendez az ereidbe

Megtelik gyönyörrel a véred, s illúziókkal az elméd

Csodás ez a látomás és a szeretkezés

Pedig eufóriád a rothadó húsból fakad

Te vak, te elvarázsolt, leláncolt és világtalan

Madzagon rángatott engedelmes kutya

Ébredj fel az álmodból

Marcangold szét köteled, szaggasd cafatokra béklyód

Tépd le magadról a sátán rothadó húsát

Ne hagyd, hogy hatalmába kerítsen az izzóvörös démon

S fekete lehelletével marja szét a szíved

Savból van minden testnedve

És apró tőrök bújnak meg hamvas bőre alatt

Ne hagyd, hogy rabul ejtsen a pokoli szépség

Mert szelíd szemed világába süllyeszti halálos karmait...

De a démoni erő eltaszíthatatlan !

Pozitív s negatív, menny és pokol eggyéforrnak mindig

Minden angyal sátánnal szeretkezik

Te is az ő bűvkörébe estél, magával rántott rothadó húsa

Elcsábított és letaszított a pokolba

Ó, ütött az órám, eljött a vég

Tűnj el démon, mert szakadékba esem

Felszúrnak a véres kopják, ha elvesztem kedvesem

2002. január 2., Gyál

(16 évesen)

Vesd le!

Vesd le testi formád, és hajítsd el földi vágyaid!
Szabadulj meg a testedtől, szakítsd szét az inaid!
Hagyd elfolyni izzó véred a hideg kőpadlón!
Ne járj tovább a világban szerelemért kóborlón!
Élj a lelki gyönyörökért, nézd, a tested már elhagy...
Ne tanítsd meg másoknak a neved, sem hogy férfi vagy!
Csupaszodj le csontodon túl, s materiális vágyaid
Nem szívják többé keserű véred, sem az álmaid...
Belebújni a szívedbe, átvenni a lelkedet,
Megmártózni Benned, máshogyan élni az életet...
Egyesülni Veled, de rothadt ivarszervek nélkül,
S Isten haját tépni, míg lelkünk orgazmusra készül!


2002. január 1., Gyál
(16 évesen)

VIGYÁZZ RÁM!

A reggel üstökösként szállott alá az égből,

És legendákat zengett egy távoli, vad éjről.

Megérintett minket bűnünk halvány előszele,

Bőrömbe mart lágy bőrödnek minden érintése...

Csókjaid gyönyörével kínzol, s észre sem veszed,

Őrjöngő-édes végzeted okozta a veszted!

Ne vádold magad, s ne ránts a történteken vállat,

Minden fojtó kérdésedre én vagyok a válasz.

Szeretlek, Te gyengéd érintésre nyíló virág,

Te esztelenül burjánzó éden! De jól vigyázz,

Tested izzó léte a kárhozatba elvezet,

Ha engedsz vágyaidnak, s csak az élvezet vezet!

Ó, ne vágtass ily hevesen tüzes paripáddal!

Te a nyeregben biztosan ülsz, és vaskardoddal

Az én gyönge pajzsomat könnyedén átdöfheted...

Vigyázz hát rám, mert nincs erőm harcolni ellened!

Földrengés fut át rajtam, ha testedre gondolok,

S minden szentségtörésre, mit tenni még nem fogok...

A reggel üstökösként szállott alá az égből,

És legendákat zengett egy távoli, vad éjről...

Az est nyomában sűrű köd, fekete éjszaka.

S mi tudjuk jól, ma éjjel egyikünk sem tér haza.

‘A Józsefváros mélyén, hol sötétek a fények’,

Lángolnak a lelkek, miket sokszor összetéptek...

2002. január 1., Gyál

(16 évesen)