varázsgömb volt,
az emberlélek sok mozaikja
felizzott benne - arcomon
tartott tótiszta tükröket elém
- s tükreiért örökre hálás maradok -
és mutatott olykor zavaros vizeket,
mocsárlakó, bűzös szörnyet
és félelmes, sötét alakot
angyallényű ártatlanságot
és bálnalényt a világ kezdetén...
hol ér véget vajon a kollektív
és hol kezdődöm valóban én?
megmutatott sok fényes és vad arcot,
de máshol várt engem a gyógyulás.
ajkaimra neveimet megadón felvettem,
de nem itt ért el a feloldozás.
2023. november 12., Angyali-sziget
2023-11-12
SZH-PANOPTIKUM
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése