Zizegnek a falevelek
Süvítenek hűvös szelek
Sötét van most, nagyon hideg
Még a lelkem is didereg
Szomorúak a csillagok
Fénylő könnyük alácsorog
Éji hangok eltompulnak
Könnyeim csak egyre hullnak
A hold csillan egy utolsót
Megvilágít egy koporsót
A tájra sötétség borul
De a torkom mástól szorul
A fák alatt félelem jár
Elkap, aztán titkokra vár
Szálljatok le, rút angyalok
Vigyetek, mert bűnös vagyok
Bűnös vagyok, mert megleltem
Egy angyalt, és megszerettem
Pedig ők csak el-el szállnak
Szívből szívbe gyakran járnak
Felkapják az embereket
A magasba repítenek
Majd a földre visszatérnek
Minden szívet összetépnek
Hisz véget ért a szerepük
Nem kötnek a hazug eskük
És egyedül én tehetek
Arról, ha szomorú leszek
Várhatnám a következőt
Új öröm- s könny záporesőt
De most jobb lesz, ha meghalok
Vigyetek, mert bűnös vagyok
2000. március 14., Gyál
(14 évesen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése