CSENDES SIKOLLYAL

Dermedten vöröslik az ég alja,

s a levegőben vadul párzó szarvasok illata lebeg.

Éber eszméletlenségben terítem testem a tisztás hűs talajára,

és hagyom tükröződni szemeimben szivárványszín bűneitek.

Mohos sziklák közé vedlem végleg szerzett hontalanságomat,

hogy mezítelenségemre fel sem ocsúdva járulhassak

szívet osztani vályúitok elé.

A bennem támadt szél simítja most gömb-egésszé

gyermekkorom rég-összetört üvegdíszeit.

Többé nem hullajtok könnyeket,

csak csillagokat értetek...

s csendes sikollyal lobbanok önnön méhembe,

hogy ezer szájon át köszönhessek rátok

- a Mindenség arca felé.

2005. december 29., Gyál

(20 évesen)

HITVILÁGOMRÓL

I.

Ó, én nem kérdezlek és nem kiáltok érted,

és sohasem írok istenkereső verset -

hisz magamból tudlak csak előszólítani,

s nem tudnám szívem annyira megvakítani,

oly erősen érzem s élem át jelenléted.

II.

Nem áldalak, nem áldozom, nem imádkozom.

Ám e mulasztásom miatt nem fogadkozom,

s nem járulok templomban nyilvánosan eléd.

Hisz mért lenne szükségem tolmácsokra feléd?

Szívembe az áhítatot csakis én hozom.

III.

Isten a felébredt lélek attribútuma.

Ima lehet életed minden momentuma!

Tőled függ csupán, megéled-e a szeretetet...

Felejts minden szertartást és szentelt vizet!

A vallás nem hit, sőt elméd ateizmusa!!

IV.

Nemcsak az az isteni, mit annak mondanak.

Sóhajtó erdők, rétek, vízesések, tavak.

Mosoly, ölelés, csók, csend, hegedűszó, versek.

- Egyedül az számít, mit benned ébresztenek!

Aszkézis, szeretkezés... - egyaránt szent szavak!

2005. december 14., Gyál

(20 évesen)

MINDENEDET

Tárd elém forró, égő látomásod -

hadd csókoljam lágy álomba lázas szemeid!

Tárd elém gyötrelmes, nedvedző múltad -

hadd csókoljam földbeszakadt, véres sebeid!

Tárd elém szertelen, könnyed örömöd -

hadd csókoljam csodálkozó gyermek-arcodat!

Tárd elém szomjas, lángnyelvű ajkaid -

hadd csókoljam el-elfúló, kéjes hangodat!

Tárd elém mocskos, ősi trágárságod -

hadd csókoljam lényed igaz, sötét legmélyét!

Tárd elém végre ezerszirmú éned -

hadd csókoljam azt is, mi más előtt rejtve még!

2005. december 11., Gyál

(20 évesen)

ELFELEJTVE

Fejtsünk le egymásról minden evilági rongyot,

mit kincsként hordtunk össze életünk során.

Szeretkezzünk úgy, mintha barlangban hálnánk,

újra elfelejtve bilincs-neveink.

Senki leszel majd és én is senki leszek

- így szökik belénk a Mindenség észrevétlenül.

2005. december 11., Gyál

(20 évesen)

AZ IGAZ MEGVÁLTÓ

Csak a gőgös megváltó útja magányos.

Ki szívében ültette el példázatait,

nem szónokol és nem prédikál - 

Simogat, és leül közénk.

Feloldódik részeg poharában,

visszhangzik a csecsemősírásban,

otthonra lel koldus kalapjában,

és mosatlan hajába fészkel.

Az igaz megváltó nem hajol le hozzánk

könyörületesen.

Egyetlen dolgot tesz:

Eggyé válik velünk.

Nincs szüksége társra -

Egész élete szeretkezés.

2005. december 10., Gyál

(20 évesen)