HITVILÁGOMRÓL

I.

Ó, én nem kérdezlek és nem kiáltok érted,

és sohasem írok istenkereső verset -

hisz magamból tudlak csak előszólítani,

s nem tudnám szívem annyira megvakítani,

oly erősen érzem s élem át jelenléted.

II.

Nem áldalak, nem áldozom, nem imádkozom.

Ám e mulasztásom miatt nem fogadkozom,

s nem járulok templomban nyilvánosan eléd.

Hisz mért lenne szükségem tolmácsokra feléd?

Szívembe az áhítatot csakis én hozom.

III.

Isten a felébredt lélek attribútuma.

Ima lehet életed minden momentuma!

Tőled függ csupán, megéled-e a szeretetet...

Felejts minden szertartást és szentelt vizet!

A vallás nem hit, sőt elméd ateizmusa!!

IV.

Nemcsak az az isteni, mit annak mondanak.

Sóhajtó erdők, rétek, vízesések, tavak.

Mosoly, ölelés, csók, csend, hegedűszó, versek.

- Egyedül az számít, mit benned ébresztenek!

Aszkézis, szeretkezés... - egyaránt szent szavak!

2005. december 14., Gyál

(20 évesen)