Tárd elém forró, égő látomásod -
hadd csókoljam lágy álomba lázas szemeid!
Tárd elém gyötrelmes, nedvedző múltad -
hadd csókoljam földbeszakadt, véres sebeid!
Tárd elém szertelen, könnyed örömöd -
hadd csókoljam csodálkozó gyermek-arcodat!
Tárd elém szomjas, lángnyelvű ajkaid -
hadd csókoljam el-elfúló, kéjes hangodat!
Tárd elém mocskos, ősi trágárságod -
hadd csókoljam lényed igaz, sötét legmélyét!
Tárd elém végre ezerszirmú éned -
hadd csókoljam azt is, mi más előtt rejtve még!
2005. december 11., Gyál
(20 évesen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése