SZAMSZÁRA

Forró lehelleted lemarta csontomról a húst,

s most a meztelennél csupaszabbul állok színed - s szíved előtt.

Reszketek és fázom; kegyetlen ez a jóság, ez a szépség!

Hisz a legtisztább Létbe álmodtuk szelíden egymást -

az időtlen Ürességbe, ahol mindketten meghalunk…

Halott vagyok.

Érzem, hogy korai még… és Te is érzed.

S egymást újra megölve feltámadunk.

2008. január 7.

(22 évesen)

FELSÓHAJTVA

Hajszálaid puha melegétől várandós lett mind a tíz ujjbegyem.

Mint gyermekeink lábnyomával mintázott beton,

megkötött testemen a nyálad és a könnyed.

Lobbanva születnek ajkainkon a véres csaláncsillagok.

Érzed? Sikoltva pulzál a távolság izzó végtelenjeink között…

Mint rög a röghöz, egybeforrva mi is tapadunk.

S e földi tapadásból felsóhajtva tiszta magjaink

meghalunk, és a szerelem szelíd talaján

kivirágzik igaz Ég-arcunk.

2008. január 2.

(22 évesen)