Forró lehelleted lemarta csontomról a húst,
s most a meztelennél csupaszabbul állok színed - s szíved előtt.
Reszketek és fázom; kegyetlen ez a jóság, ez a szépség!
Hisz a legtisztább Létbe álmodtuk szelíden egymást -
az időtlen Ürességbe, ahol mindketten meghalunk…
Halott vagyok.
Érzem, hogy korai még… és Te is érzed.
S egymást újra megölve feltámadunk.
2008. január 7.
(22 évesen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése