Hajszálaid puha melegétől várandós lett mind a tíz ujjbegyem.
Mint gyermekeink lábnyomával mintázott beton,
megkötött testemen a nyálad és a könnyed.
Lobbanva születnek ajkainkon a véres csaláncsillagok.
Érzed? Sikoltva pulzál a távolság izzó végtelenjeink között…
Mint rög a röghöz, egybeforrva mi is tapadunk.
S e földi tapadásból felsóhajtva tiszta magjaink
meghalunk, és a szerelem szelíd talaján
kivirágzik igaz Ég-arcunk.
2008. január 2.
(22 évesen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése