2010-06-08

zászló

e tájon már senkinek semmije sincs.
csak egy utolsó földbeszúrt zászlórúd alatt jajong a megsebzett por.
a fakó jelkép mégis büszkén virít: az ő tulajdona!

a hajdani nagy hódítás még kinek számít?
a szél elhalkult, a szellemek elköltöztek.
ő pedig halott már - vagy tán sohasem élt,
csak egy legenda főhőse volt.


2010. június 8.
(24 évesen)

2010-05-22

múzsa

virág veled a találkozás.
nem akarja senki... magától nyílik.
a szépség miatt. az illat miatt.

múzsa vagy. mindig festeni akarok, miután találkozunk.
aztán elszégyellem magam, mert téged akarlak lefesteni.
a tincseiden csillanó sötét szikrát, arcod selyem élét, szembogarad félősen belémröppenő sebes szárnyait...
bárcsak találkozás-virágunkat tudnám így lefesteni az arcod helyett...!


2010. május 22.
(24 évesen)

2010-04-24

buborék

szivárványszínben játszott légies szépsége, ám ereje hatalmas volt. végül eloszlott a térben észrevétlen, hisz levegő volt maga is... csak a lelapult fűszálak őrzik emlékét, hogy itt pukkant el.


2010. április 24.
(24 évesen)

2010-04-13

kamikaze

azt hiszed, van választásod?
azt hiszed, azt a gombot a kezed nyomta le?


2010. április 13.
(24 évesen)

2010-04-12

mint levesben a sót, igen, úgy szeretlek... de ha egy hétig só nélkül főztél, úgy tetted elém az ételt, és most a tányéromba zúdítod az egész kispórolt adagot, akármilyen kedves is vagy, bocsáss meg kérlek, de én csak kiköpni tudom, és felkiáltani ijedtemben, hogy akurvaanyád!


2010. április 12.
(24 évesen)

homok

öntőforma vagy és én a homok, vidám gyerekként játszik velünk az isten. belédcsurgat, kiborít, felnevet. önfeledten peregnek a szemek.
újabban egyre nedvesebb vagyok. nézd, most már nélküled is tartom a formád. távol mehetsz egészen, ittmarad bennem a mintázatod.


2010. április 12.
(24 évesen)

2010-04-11

cseppek

a taste of honey, minden egyes mosoly, félénk pillantás és elszabaduló rakoncátlan hajtincs egy-egy csepp mézként hullik bele, a tetején csobban egyet: a rádnéző nevetésem ez a csobbanás.
arra gondolok, bárcsak olyan lenne ez a pohár, mint a sosem megtelő feneketlen zsák a mesében, a jobb fülemmel egészen közelhajolnék, úgy hallgatnám a csobbanások cirógató selyem hangját, én lennék a visszhang és örökké csak nevetnék velük.
de a fejem búbján itt ül a félelem és beesik a bal fülembe, ha túlságosan előre hajolnék: azt súgja, az első csepp, ami túlcsordul, az első kibuggyanó könnycsepp.


2010. április 11.
(24 évesen)

léggömb

egy hófehér léggömb volt a kislány kezében, a fiú felé nyújtotta és azt mondta:
- tessék, elhoztam Neked a súlytalanságot. a Tied.
- komolyan?!:) de hát ez hogy lehet? azt hittem, ilyet már nem is lehet kapni!
- nem volt nehéz megszerezni... csak annyit kellett megígérnem, hogy ezentúl kétszer olyan nehéz leszek. de igazán nem számít, még úgyis olyan kicsi vagyok...


2010. április 11.
(24 évesen)

hamu

az elfecsérelt idő gyűlik-gyűlik a hamutálban.
mégis rágyújtasz újra, mert azt reméled, ebből az izzásból sosem lesz hamu, vagy legalább ez a füst felfelé száll majd és úgy illan el, égésnyom és takarítanivaló nélkül, nem kell majd elnyomni a leégett csikket a végén.

tényleg, most először mintha nem lenne hamu alattad.
hagyom, hogy könnyű légy és ne lásd, hogy az én lelkembe hullott, az fogta fel és óvta meg a zuhanástól gyengéd vákuumsóhajával.


2010. április 11.
(24 évesen)

2010-02-20

ÁLLÓKÉP

Sűrűszövésűnek hitt pókhálóba kapaszkodom,
mely úgy foszlik kezemen semmivé,
mintha sohasem létezett volna.

Pillanatra megdermed az út,
a tér még képtelen a tágulásra.

A pokol és a bőr a világ két határa,
szemgolyóm kifordul nyálkás tengelyéből,
és egy pontba zuhan össze.

Gyanútlanul nézem, ahogy az égből ezalatt
szünet nélkül hullanak alá
a kandírozott méregdarabok.

Mechanikus kölcsönhatások egymásutánjában
bemerevedett állókép vagyunk,
csak a minden mozdul körülöttünk.
A csukott tenyerünk mélyén szunnyadó rettenet
egy pillanatra sem enged.

A test el kell, hogy égjen,
de csak a szívből lesz jó gyújtós.

(hogy ismerem, tudom, értem)
ez a sor nem lehet benne
A hidegvérű állatok

el kell mennem
nyugodt távolba, most már
senki sem hallja a szívverésem
most már abbahagyhatom.


2010. február 22., Gyál
(24 évesen)