az elfecsérelt idő gyűlik-gyűlik a hamutálban.
mégis rágyújtasz újra, mert azt reméled, ebből az izzásból sosem lesz hamu, vagy legalább ez a füst felfelé száll majd és úgy illan el, égésnyom és takarítanivaló nélkül, nem kell majd elnyomni a leégett csikket a végén.
tényleg, most először mintha nem lenne hamu alattad.
hagyom, hogy könnyű légy és ne lásd, hogy az én lelkembe hullott, az fogta fel és óvta meg a zuhanástól gyengéd vákuumsóhajával.
2010. április 11.
(24 évesen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése