Lentről nézve lázas-öntudatlan,
állandó, kényszerű fájdalom-oda-vissza-passzban,
fentről hűséges szeretet- és szolgálatszövetségben
járjuk együtt a bűn életeken átívelő, izzó keringőjét...
Egy kötést feloldva - egy újat megalkotva;
évezredek távlatában épp csak milliméterezve
közös vétek-spirálunkon egy-egy életünkkel
- így jutunk közelebb ama távoli nullponthoz,
hová a szabadulni vágyó lélek konvergálni próbál.
Befelé vagy kifelé, lefelé vagy felfelé vezet-e
véres-vad, mégis oly gyönyörű táncunk
örvénylő spirálja?
Délibáb-e a megváltás
a bűntudat bénultságán túllépett bűn-tudat
parancsoló és kérlelhetetlen, köves vándorútján?
Lemoshatjuk-e végül
a kezünkhöz és ajkainkhoz tapadó vér emlékét
e gyógyító érintések és szavak százait
öntudatlanul is jóvátétel gyanánt ontó,
fáradhatatlan koptatásban?
Ha csak egy lobbanásnyi lángot,
ha csak egy szikrányi világot
gyújthat a világban
sötétségünk állhatatos, töretlen bennünk-foglalása,
ha csak egyetlen szálat elégetünk vele ama millióból...
már nem éltünk, nem öltünk, nem haltunk hiába.
E húsba vágó kérdésre a választ nem tudhatjuk mi sem
- ám tesszük, mit tennünk kell
e porszemnyi életben...
2016. április 21., Welwyn Garden City
