BŰN-KERINGŐ

Lentről nézve lázas-öntudatlan,

állandó, kényszerű fájdalom-oda-vissza-passzban,

fentről hűséges szeretet- és szolgálatszövetségben

járjuk együtt a bűn életeken átívelő, izzó keringőjét...

Egy kötést feloldva - egy újat megalkotva;

évezredek távlatában épp csak milliméterezve

közös vétek-spirálunkon egy-egy életünkkel

- így jutunk közelebb ama távoli nullponthoz,

hová a szabadulni vágyó lélek konvergálni próbál.

Befelé vagy kifelé, lefelé vagy felfelé vezet-e

véres-vad, mégis oly gyönyörű táncunk

örvénylő spirálja?

Délibáb-e a megváltás

a bűntudat bénultságán túllépett bűn-tudat

parancsoló és kérlelhetetlen, köves vándorútján?

Lemoshatjuk-e végül

a kezünkhöz és ajkainkhoz tapadó vér emlékét

e gyógyító érintések és szavak százait

öntudatlanul is jóvátétel gyanánt ontó,

fáradhatatlan koptatásban?

Ha csak egy lobbanásnyi lángot,

ha csak egy szikrányi világot

gyújthat a világban

sötétségünk állhatatos, töretlen bennünk-foglalása,

ha csak egyetlen szálat elégetünk vele ama millióból...

már nem éltünk, nem öltünk, nem haltunk hiába.

E húsba vágó kérdésre a választ nem tudhatjuk mi sem

- ám tesszük, mit tennünk kell

e porszemnyi életben...

2016. április 21.,  Welwyn Garden City