Saját lelkemben félelmet nem ismerő idegenvezetőm vagy.
Higgadtan kalauzolsz aknamezőim réges-rég elhagyott terén.
És én azért jövök el, hogy együtt felfedezzük,
hány és hány időzített bombát hordok magamban,
s hány és hány kígyó- és tűzfészek költözött és fészkelt
öntudatlan kezdetek kezdetén belém.
Halált megvető bátorsággal kötéltáncot jársz velem
poklaim mérhetetlen mélysége fölött.
Ha kell, céltáblájába állsz minden nyilamnak
csak, hogy láthassam lángolni gyilkos indulatom tüzét.
S szívedbe fogadva, véredben feloldva tisztítod ki belőlem
pusztító mérgeim kéjes örömét.
Egyetlen mércéd a valódiságom -
jóság, erkölcs és más hivatkozások
e szent térben itt és most nem számítanak.
S hogy a szeretet üres jelmondata mögött
nyílhasson egy igazabb és együttérzőbb világ,
te meg én félelmek nélkül, teljes bizalommal
eljátsszuk mindazt, mi véresen komoly valóság
egy láthatatlan síkon, hazug álarcok alatt.
2016. szeptember 4., Wargrave
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése