HAZAHÍVÓ HANG

gyere, gyere haza
eltévedt vándor
távoli tájakon
a cipőd elvásott
a lábad lejártad

messziszállt falevél
pihenj meg, időzz el
lombodkoronád alatt
hol gyengéd szelek járnak
és nem ver kemény eső

emlékezz, hol erednek
vastag gyökereid
e mélyen a föld alól
éltető forrásból
táplálhatod magad

érezd, hogy szövődik
millió gombafonál
a talpad alá-fölé
észrevétlenül
és hangtalanul

itt van az a táj
ahol finoman
a füledbe súg
és altatót duruzsolva
simogat a szellő

hol a napsugárból
erőt meríthetsz
hol az árnyékoddal
játékos, könnyed
táncra perdülsz

és felajánlhatod
ölelő karjaid ágait
örök költöző
és fészekrakó
szabad madaraknak

gyere vissza, vándor
a messzi tájakról
hol sebessé tört lábad
hol megbicsaklott
bokád, szíved, erőd

gyere ki a tükörteremből
de gyere ki a kongó
sziklabarlangból is
egyik se otthonod
egyik se vár

térj haza
te vagy a
mózeskosár


2024. február 21., Budapest

ROMOK ALATT

ha nincsen szó
mi hosszan tartható
a múltad után nyúlnál
de nincs kapaszkodó
hirtelen kilökődve
a hideg világűrbe
hol nincs fogódzkodó
az anyag sötét csendje
puha melegét elvesztette
kívül köröskörül
csak pusztulat éled
van-e még másik oldala
eztán az emberlétnek

egyszer megszült anyád
most neked kell magad
ha nem itt akarsz elrohadni
a romok alatt


2024. február 18., Budapest

MAGAD VAGY

halld a hangod
mint harangot
szent a neved
vezesd kezed
lásd a fényed
éld a lényed
és feléled
tündöklésed

bár magad vagy
te magad vagy
az otthona
s istenanyja
önmagadnak


2024. február 17., Budapest

EGYEDÜL

Egyedül
mint a csillagok
melyek a legsötétebb égen
ragyognak legfényesebben
s a legnagyobb magányban
láthatóak a legtisztábban

Egyedül
mint a világítótorony
mely reményt ad és utat mutat
hitevesztett hajótörötteknek
de ő maga nem mozdul
és más fényekhez sosem kerül közel

Egyedül
mint a fáklyahordozó
ki az ösvényt mindig maga vágja
senkit sem követve
senkit sem bevárva
talpaival mindig új tájakat járva

Egyedül
mint a gyertya lángja
a virrasztás legszebb pillanatain át
születések és halálok kapujában
őrzőként világolva Egyedül végül e szikrányi szentségből a Teremtőhöz át- és átkacsintva
tudván, hogy nemsokára elfogy a kanóc s akkor ő lesz soron, hogy e földi létből általlépjen a túlvilágra


2024. február 17., Budapest

NÉMÁN

hitem utolsó bástyája te voltál
az alakod már nem kíséri égisz
némán csak haldokolsz bennem
és némán haldoklom veled én is

2024. február 11., Budapest

CÍMESINCS

odakint emberek halnak
idebent idejétmúlt ideák

a sóvár, vérszívó viperák
hadát a lábamról lefejtem

és szól a rezignált requiem
bennem az emberi fajnak


2024. február 6., Budapest