HAZAHÍVÓ HANG

gyere, gyere haza
eltévedt vándor
távoli tájakon
a cipőd elvásott
a lábad lejártad

messziszállt falevél
pihenj meg, időzz el
lombodkoronád alatt
hol gyengéd szelek járnak
és nem ver kemény eső

emlékezz, hol erednek
vastag gyökereid
e mélyen a föld alól
éltető forrásból
táplálhatod magad

érezd, hogy szövődik
millió gombafonál
a talpad alá-fölé
észrevétlenül
és hangtalanul

itt van az a táj
ahol finoman
a füledbe súg
és altatót duruzsolva
simogat a szellő

hol a napsugárból
erőt meríthetsz
hol az árnyékoddal
játékos, könnyed
táncra perdülsz

és felajánlhatod
ölelő karjaid ágait
örök költöző
és fészekrakó
szabad madaraknak

gyere vissza, vándor
a messzi tájakról
hol sebessé tört lábad
hol megbicsaklott
bokád, szíved, erőd

gyere ki a tükörteremből
de gyere ki a kongó
sziklabarlangból is
egyik se otthonod
egyik se vár

térj haza
te vagy a
mózeskosár


2024. február 21., Budapest