EGYEDÜL

Egyedül
mint a csillagok
melyek a legsötétebb égen
ragyognak legfényesebben
s a legnagyobb magányban
láthatóak a legtisztábban

Egyedül
mint a világítótorony
mely reményt ad és utat mutat
hitevesztett hajótörötteknek
de ő maga nem mozdul
és más fényekhez sosem kerül közel

Egyedül
mint a fáklyahordozó
ki az ösvényt mindig maga vágja
senkit sem követve
senkit sem bevárva
talpaival mindig új tájakat járva

Egyedül
mint a gyertya lángja
a virrasztás legszebb pillanatain át
születések és halálok kapujában
őrzőként világolva Egyedül végül e szikrányi szentségből a Teremtőhöz át- és átkacsintva
tudván, hogy nemsokára elfogy a kanóc s akkor ő lesz soron, hogy e földi létből általlépjen a túlvilágra


2024. február 17., Budapest