HULLÓCSILLAG

Hullócsillagot láttam.
Kívántalak.
Miféle mélybe s miféle magasba utazom veled?

Repítesz. Szárnyalok.
Biztosítókötél nélkül hullok alá,
és boldog vagyok a zuhanásban.

Pillanat-csodáink arany mézével van csordultig a lelkem.
Ezernyi emlék mint megszámlálhatatlan csillag
ragyog szerelmünk egén.

Nézlek és nézlek csak.
Valami istenné válik bennem
ebben a gyönyörködésben.

Oly szépnek látlak,
ahogy csak Isten láthatott Téged,
amikor megteremtett.

Óceán vagy. Meztelenül fürdöm benned.
Simogatsz, cirógatsz, lebegtetsz, belémfolysz, körülölelsz…
oda is elérsz, ahol már nem vagyok tapintható.

Oly mélyen érintesz,
ahogy csak Isten ért hozzám,
amikor lelkem mélyeit formázta.


2015. július 28., Budapest