Volt
valamiféle boldogság:
a Jóisten kézenfogott
(legédesebb fogság...)
Nem tudom, tenyerét
hol s mikor vesztettem el.
Utam nem látom már,
csak azt, hogy: merre ne,
melyik a rossz irány.
Dermedten állok.
Vesztésre álló
út-vesztő vagyok.
2015. szeptember 28., Gyál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése