(SZABADTÁNCPRÓBÁK AZ ÉLETHEZ)
A Földre levetettség reménytelen, befagyott taván,
eme könnyen beszakadó jégen
pilleléptű táncpartnerem ki lesz?
Ismered-e a földi táncok kegyetlen törvényét,
kiállod-e az érzelmek őrjítő örvényét,
szerető szívedben elmerülve mélyen,
ámde bölcsen áttekintve viharos hullámaik fölött?
Csak ha elbírod nemcsak súlyom, könnyedségem is,
s távolságom éppoly nagy szerelmed, mint közelségem;
csak ha magadhoz hű tudsz maradni minden pillanatban,
s függetlenül tőlem, saját minőséged őrzöd -
táncba csak akkor lépj velem!
Így mámoros reptetéssel szállhatsz a magasba,
s szilárd támaszodból én is az égig szökkenek.
Hogy lényem mézével onnan tápláljalak,
központi magom legmélyéig fogadom magamba a súlyod,
engedd csak el teljesen a tested...
Tenyeremben elpihen egy pillanatra arcod,
lehúnyt szemed szelíd őrzőjévé teszel.
Csak homlokom némán gyöngyöző cseppjein
rajzolódik ki meztelen vízrajza a vágynak.
Nem tudjuk, másodpercig vagy órákig tart-e majd a táncunk,
szemeidbe nézve egyet ígérhetek:
bár súlyod elnyelem, téged viszont soha,
s támaszomból lendületet vehetsz
a majdani távozáshoz is.
Mint a találkozás, oly könnyed a búcsú,
lábnyomaink néztén te se hullajtsd könnyed...
Ennyi volt a célunk: lendületbe hozni,
reptetni, simítani, megtartani egymást,
gyönyörködve nézni és érezni
közös ritmusunk és harmóniánk terét...
Összeérni megragadó karok nélkül -
még akkor is, ha szerelembe estem...
így egyszerre eged és földed az én testem.
2015. december 17., Kóspallag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése