MINT MAGRÓL A MAGHÁZ

Mint magról a magház, úgy hiányzol most

testem gyorsan hűlő körvonala mögül.

Segítségeddel újra ugyanott találhatom magam,

meztelenül kilógatva anyátlan magány-univerzumom

jéghideg, viharos, zúgó szeleibe -

...hogy mondhatnám el, hogy mennyire hiányzol?!

csak fekszem itt meztelen, még beszélni sem tudok!

- keserű könnycseppek keresik útjukat -

nem tudom, testem körül vagy szívem közepén van-e a hiányod

egész testem létezését hiába keresem

megszűnik a világ érintésed puhasága nélkül -

"nincs elég melegség" - zakatolja valami fájdalmasan bennem,

és csontom belsejében nem akar szűnni a vacogás.

Egy ölelő világot építettem kártyavárból veled - 

s mint magról a magház, úgy hiányzol most

testem gyorsan hűlő körvonala mögül.

2016. február 26., Budapest

A JÓ TERAP

Lentről emel, megtart, építkezni segít.

Ha fent találja, kirántja a talajt lábai alól.

Mérnöki pontossággal tudja, milyen magasról ejtse, 

mennyire kell összetörnie magát ahhoz, 

hogy erősebben forrjon össze

lelkében a vázrendszer,

mint előtte volt.

2016. február 17., Budapest

SZÍVBŐL ÉLVE

táncra, játékra, fürdőzésre, lebegésre hívlak -

szívünket zokogva, nevetve lélegezzük át!

most nincs arca, nincs teste, nincs formája, se iránya a vágynak

ide nem vezet kapu, ide nincs külső bebocsáttatás

ide nem bejárat a szexualitás

egy a titok: nyitva lenni, beengedni minden energiát

megengedni az Élet legősibb vágyát önmaga iránt

engedélyt csak te adhatsz magadnak

de gyógyírként a testből átélt legszebb tudást

ölelésem, szelíd terem igazságát hadd adjam át:

szívből élve anyaméh az egész világ

2016. február 16., Budapest

TISZTÍTÓTŰZ

A lélek parancsol itt, és nem lehet mást,

csak általmenni, mint a tisztítótűzön.

S ha szelíden a túlsó partra átkelni nem lehet,

hát hólyagosan, csontomig lemarva,

meg- és meghalva égetődni át,

az örök tilalom észveszejtő útvesztőjében 

otthontalan, ösztöntelen állatként bolyongva

- így viszem tehozzád, gyógyító szemeidbe mártva

sajgó szívem nyílt sebét új és új átmaratásra.

Egy a reményem: hogy e tisztulásban feloldódhat lassan,

mint gyenge savban a fém, évek türelmével

ez az engedetlen, fojtogató, izzó matéria...

2016. február 12., Budapest

TEST-BESZÉD

Nem kell tudnod, miért jöttél el hozzám,

emlék-őrző tested mindent elmond rólad.

A lelked mélyén rég-elhagyott, örök szomjas Kicsi

hangtalan is segítségért kiált.

Anya-minőségem túláradó, mézédes tejét

lelassult légzésed hullámzó ritmusába öntöm.

Ötven éved szívbe zárt fájdalmát

oly áttetszőn adod át kezembe,

mint isten előtt teszed le az utolsó szál ruhád.

2016. február 9., Budapest

AZ EGYETLEN LÉNYEGES MONDANDÓ

Ez

van.

2016. február 4., Budapest

A SORSTUDATOS REMÉNYTELENSÉGRŐL

Hány és hány köntösben s gúnyában

jöttél és jössz még el

- s az én ajtóm örökké nyitva áll -,

hogy megcsodáld szabadságom,

fejet: hajts, kezet: csókolj, szívet: zárj,

s megállapítsd:

nem vagy hozzá bátor.

2016. február 4., Budapest