Nem kell tudnod, miért jöttél el hozzám,
emlék-őrző tested mindent elmond rólad.
A lelked mélyén rég-elhagyott, örök szomjas Kicsi
hangtalan is segítségért kiált.
Anya-minőségem túláradó, mézédes tejét
lelassult légzésed hullámzó ritmusába öntöm.
Ötven éved szívbe zárt fájdalmát
oly áttetszőn adod át kezembe,
mint isten előtt teszed le az utolsó szál ruhád.
2016. február 9., Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése