Megváltoztál.
Azt mondják, te vagy a legszebb,
mégis szabályozni próbálták szívritmusod,
s buja tested vasba verték.
(Lám, pénzzé változott az érték,
s a turisták száma lett a mérték.)
Pedig az emberi szó zsivajában
elhallgat az isteni némaság,
s halálát vérszín levélkönnyel
gyászolja megannyi vörös ág.
Mondd, ki sóhajt fel az arcomba hulló falevelekből?
Mely isten szent vére folyik rám e parányi erekből?
Megőrizted mégis Földanyánk szívének sóhaját,
s erdőillatba zárva hirdeted ősörök mosolyát?
Verdeső szárnyam otthonra lel bölcs fáidra nézve.
Vízesésed ír a lélek sajgó fájdalmára.
S mégis, hiányzik a magamrautaltság rémisztő méze,
s magány nélkül a barátok puha kézfogása.
Csakazértsem fogom a korlátot.
Csakazértsem lépek a faragott kövekre.
Hadd legyek a szépség s a szeretet
utolsó hírnöke s áldozata én.
Ha meg kell halnom, hát haljak meg
Isten avarral borított ölén.
2005. november 3., Gyál
(20 évesen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése