hófödte hegycsúcs ölén Földanya ránca
s a vízrebocsátott gyertyalángok tánca
istenek közé nőtt buja ősnövényzet
ezerarcú fejhajtás az Egyneműnek
feltárul egy kőbe karcolt szakrális méh
szűköl a nyugalmát vesztett emberiség
monoton versenyfutás a képzelt idővel
gyilkolás vegyül vak áhítat tüzével
technika és ősi szakralitás harca
forrongó és rég-kihűlt világok arca
megnyugvás az esendő emberi létben
ÉLET! fullasztó légszomj. mindenütt Isten...!
2006. január 14., Gyál
(20 évesen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése