Egyszerű lány álmaiból
ébresztett fel az Istened.
Füleltél, és hívó szóra
feláldoztad az életed.
Bár lehettél volna anya,
hű szíved a kardot kérte.
Harcba szálltál akkor is, ha
kitagadott apád érte.
Országodban az ellenség
régóta dúlt eget, földet.
Hitevesztett Franciahont
hadsereggé te ölelted.
Nappal csaták mezejére
vezetted el a népedet,
s visszaadtál mindenkinek
reménységet, igaz hitet,
vezérré vált gyermek-leány!
Ámde éjjel résen voltál.
Szabad préda sosem lehess -
vaspáncélban így aludtál.
Szüzességed megőrizted,
s hárítottál minden csókot.
Nem kértél sem dicsőséget,
sem hírnevet, sem hajbókot.
Nem vonzott a lovagi cím,
egyedül az isteni fény.
Céljaidban nem osztozott
azóta más emberi lény.
Életedet kockáztatva
bátran vívtad küzdelmeid,
így bíztattad győzelemre
hálátlan, vak testvéreid.
Felnéztek rád és imádtak,
csodáltak, és mégis, látod,
küldetésed végeztével
elhajított a világod.
Eladtak és elárultak,
sötét tömlöc, hová zártak.
Szent hitedben megrengetni
próbáltak és meggyaláztak.
Ámde hited nem törte meg
sem szégyen, sem kínvallatás.
Ruhátlanul éppoly tiszta
maradtál meg, mint a forrás.
Boszorkányként szólítottak
máglyára a hitetlenek.
Hamis papok bibliája
égette ki szemeidet.
Mégis Istent szólítottad
feledvén a lángok hevét,
ajkaidon utolsóként
ejtetted ki Jézus nevét.
Hamvas húsod elporladt rég,
de tovább él üzeneted.
Bár azt hitték, a tested ég,
szent tűz volt már puszta szíved...
2006. január 2., Gyál
(20 évesen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése